Christina Lauren: Nem mézes hetek

Ez a könyv viszonylag hamar felkeltette a figyelmemet, ugyanis egyre többször bukkant fel Instagramon, ráadásul egy-két kivételtől eltekintve nagyszerű értékeléseket kapott. A Glamour-napok pont kapóra jöttek, így nem is volt kérdés, hogy megveszem. 

A fülszöveg:

Két ​esküdt ellenség Hawaiin
Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.
„Milyen vidám, rokonszenves és megejtő könyv! Többször úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult, miközben végig éreztem Olive kiterjedt, szerető, bonyolult és mókás családjának ölelését, majd a szívem is szárnyalt a befejezésnél. Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek, aki azt szeretné, hogy az arca is megfájduljon a nevetéstől.” – Jasmine Guillory, a New York Times bestsellerszerzője, a The Proposal írója
„Szellemes és kifejezetten kacagtató, benne épp a megfelelő mennyiségű érzelemmel. A Nem mézes hetek tökéletes kikapcsolódást nyújtó romantikus komédia. Mindenki készüljön fel, hogy az elsőtől a hátsó borítóig haladtában rengeteget fog nevetni és mosolyogni.” – Helen Hoang, a Menyasszony rendelésre írója
„Ebből az egyszerre érzelmes és vicces, "ellenségből-szerető”-regényből megtanulhatjuk, hogy az életben a legjobb dolgokra mind igaz, hogy all-inclusive, ingyenes és másra át nem ruházható." – Kirkus
„Lauren zseniálisan ötvözi a romantikus regényekben megszokott elemeket – ellenségekből szeretők, álházasság, kiáltóan ellentétes jellemek –, és gyúr belőlük olyan vidám olvasmányt, hogy az olvasók minden szaván csüggeni fognak.” – Publishers Weekly
„Lauren e legújabb, enyhén pikáns, vidám művével is olyat alkotott, ami egészen biztos örömöt okoz majd az olvasóknak. Ez a forró nyári románc tökéletes olvasmány a medence vagy a tenger partjára, kár volna kihagyni!” – Library Journal
„Lauren legújabb kötete szexi és mulatságos romantikus regény, amely bepillantást enged egy soktagú, összetartó mexikói-amerikai család mindennapjaiba, és az ikernővéreket figyelve az is kiderül, a vér nem válik-e vízzé. Az olvasók felkészülhetnek a harsány hahotázásra… Jasmine Guillory és Sally Thorne rajongói számára kötelező.” – Booklist
„Könnyed, kacagtatóan vidám történetet mesél el a Nem mézes hetek, amelyet a túlságos kotnyeleskedés övez (a számos Torres nagynéni és unokatestvér folyamatosan beleártja magát Ami és Olive életébe). Elragadó és élvezetes olvasmány kerekedik abból, ahogyan Olive Ethan iránti kezdeti ellenszenvét lassanként megenyhítik a sorozatos felismerések, hogy a férfinak számos jó tulajdonsága is van.” – Shelf Awareness

A borító gyönyörű, rendkívül csalogató. Igazi nyári hangulata van, és nagyon bíztam benne, hogy ez majd a könyv tartalmát olvasva is érződik, de sajnos nem így lett. Legalábbis nálam, mert meglepődve láttam, hogy a többség imádja. :D

Ami először feltűnt, hogy számomra nagyon nehezen indult be a történet. Már itt megijedtem, ugyanakkor úgy voltam vele, hogy sebaj, ez még alakulhat, de később sem lett jobb. Szerintem jó romantikus történetet kifejezetten nehéz lehet írni, fennáll a jól ismert klisék veszélye. Viszont itt csak utóbbiak voltak, sőt kifejezetten hihetetlen szituációk. Talán még ezen is túl tudtam volna tenni magamat, ha több leírást kapok Hawaiiról, de sajnos ez sem történt meg. Egy blogger társam írta, hogy gyakorlatilag bárhol játszódhatott volna, és igazat kell adnom neki. Más romantikus történeteknél pl. Kővágó Sára: Római ajánlat, Baráth Viktória: Egy év Rómában vagy Borsa Brown: A szárd szikla olyan volt, mintha én is ott lennék a szereplőkkel. Éreztem az illatokat, az ízeket, akár még a hagyományaikba is bepillantást nyerhettem. Ha csak képzeletben, de én is utaztam, és ezek valóban nagyszerű utazások voltak. 

A szereplők közül senkit sem tudtam megkedvelni – nálam ez szintén ritka. Olive idegesített, a férfi főszereplő, Ethan pedig teljesen semleges maradt. A párbeszédek életszerűtlenek voltak, és ez a gyerekes civódás az elejétől a végéig is sok(k) volt nekem. A humor sem segített, míg más könyveknél imádom, ha belecsempészik az írók, itt néhol kifejezetten erőltetettnek éreztem.

„– Utáltam, míg egyszer csak már nem.”

Összegzés:

Épp a napokban gondolkodtam azon, hogy többnyire milyen szuper könyveket olvastam eddig az idei évben, aztán jött a Nem mézes hetek... :D Érdekes, mennyire másképpen látunk bizonyos könyveket, de sajnos úgy tűnik, ez nem nekem íródott. Az alaptörténet aligha lett volna rossz, de véleményem szerint ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni.

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)