Pál Babette: Szökés

Már jó ideje figyelemmel kísérem Babette Instagram-oldalát, így amikor egy játékra invitálta a követőit, nem haboztam sokat, és mit veszíthetek alapon szerencsét próbáltam. Gondolhatjátok, hogy meglepődtem, amikor nyertem, ráadásul nagyon hamar el is juttatta hozzám a könyvét. Még egyszer köszönöm! :)

A fülszöveg:

„IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

Egy sötét diktatúra,
amelyben tilos ellenszegülni,
különben elenyészel.
Emily mégis megkísérli a lehetetlent,
hogy beteljesítse szerelme
hőn áhított álmát.
Megéri szembeszállni az országot védő
őrszemekkel egy olyan férfi kedvéért, akit az első perctől kezdve lefizettek?
Van rá esély, hogy a szeretetlensége újult
fordulatot vegyen?
Vajon kinek az illúziói teljesülnek?”

A borító első látásra elnyerte a tetszésemet, mert egyszerre figyelemfelkeltő és rendkívül kifejező. A szögesdrót egy éles, sorsdöntő határvonal: egyik részén a „rabság”, míg a másik részén a szabadság, azaz egy jobb élet reménye várja az embereket.

Ez egy tipikusan olyan könyv, amelynek olvasása során az ember akarva-akaratlanul elgondolkodik az életén. Mennyi nehézséggel szembesülünk, és természetesen mindenkinek a saját gondja tűnik a legnagyobbnak, de vannak olyan részei a világnak, ahol számunkra egészen elképesztő helyzetek uralkodnak. Szívszorító érzés volt a diktatúráról olvasni, arról, hogy különösebb ok nélkül embereket kisemmiznek, bebörtönöznek, sőt, akár halálra is ítélnek. Elképzelni sem tudom, miképpen lehet ilyen rettegésben élni... Az sajnos nem derül ki, hogy hol játszódik a történet, és mennyi belőle az igazság, de időben el van helyezve, mégpedig az 1980-as évek elejére.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, kellett egy kis idő, mire megszoktam a sok váltott, gyorsan váltakozó szemszöget. Hiába voltak párbeszédek, kicsit olyan érzésem volt, mintha naplóbejegyzéseket olvasnék. Emily és John szerelme, majd kapcsolatának alakulása nekem túl gyors volt, és bevallom, nem egyszer bosszantott a lány túlzott naivsága. A köztük lévő párbeszédek az én ízlésemnek itt-ott már túl romantikusak voltak, legalábbis főleg a férfiakra szerintem ez nem igazán jellemző.

Összegzés:

Nagyon örülök, hogy elolvastam a könyvet, mert mindent egybevetve kifejezetten tetszett. :) Rendkívül eseménydús volt, tele titkokkal, ármánnyal, és sokszor már fogalmam sem volt, ki a jó, illetve ki a rossz. A végén pedig egy olyan csavar érkezett, amelyre egyáltalán nem számítottam, konkrétan leesett az állam. Zseniális volt! Én abszolút látom az írónőben rejlő tehetséget, így kíváncsian várom a következő könyvét. 

„A mögöttem hagyott út már nem javítható, de az előttem álló még igen!”

  

(Fő kép és fülszöveg: www.moly.hu)