Nagyon vártam Bettina legújabb könyvének a megjelenését, és egészen biztos voltam benne, ezúttal sem fogok csalódni. Eddig is imádtam, ahogyan ír, a témákat, amelyeket választ, de el kell ismernem, hogy még mindig tud meglepetést okozni. :)
A fülszöveg:
„A lelkeket festményekbe zárja, hogy örökké ragyoghassanak
A rendőrség egy kivéreztetett női holttestet talál Houston egyik sötét sikátorában. Scott C. Flynn nyomozó kapja meg az ügyet, aki azonnal nekilát a rejtély felgöngyölítéséhez. Amikor végre áttörést ér el, Flynn ismét nehéz helyzetben találja magát.
John M. McGlothlin látszólag egy hétköznapi festőművész életét éli, a felszín alatt azonban szörnyű titkokat őrizget. Munkái a női szépséget és a nőies ragyogást ábrázolják, ám többek ezek hétköznapi festményeknél.
Egy festő. Egy nyomozó. Megannyi áldozat. És egy nő, aki közelről látta a gyilkost, mégis túlélte! Ő az álcázás mestere, egy agyafúrt szélhámos, és talán a kulcs a gyilkos elfogásához.
Ludányi Bettina legújabb regényében bepillantást nyerhetünk egy sorozatgyilkos megborult elméjébe. Izgalmas és brutális utazást teszünk a művészetek világába, és választ kapunk a valódi nőiesség kérdéseire.”
Azt már megszokhattuk, hogy az írónő könyveinek borítói szebbnél szebbek, és leginkább fekete-piros színekben pompáznak. Nekem az eddigiek is nagyon tetszettek, de Faniszló Ádámnak ezt még mindig sikerült tovább fokoznia, mert A festménybe zárt lelkeké valami egészen elképesztő lett. Annyira figyelemfelkeltő, hátborzongató, hogy nem is kétséges: imádom!
Ahogyan Bettina fogalmazott a Facebook-oldalán, egy kis plusz „kinézet” is felfedezhető a fejezeteknél. Szerintem ez nagyon jó ötlet volt, határozottan hozzáad a könyvhöz, még különlegesebbé teszi. Ráadásul az egyes jelenetekhez illő dalt is ajánl – ezeket mindenképpen érdemes meghallgatni. :)
A könyv rendkívül erősen indít, már a prológusban tanúi leszünk egy gyilkosságnak. Az elkövető pedig nem más, mint a Mögötted! c. könyvben feltűnt híres festőművész, John M. McGlothlin. Nagyon örültem, hogy a nyomozást a szintén ott megismert Scott Flynn vezeti. Ő már az előző kötetben is belopta magát a szívembe. Hiába nyomozó, annyira emberi, ösztönös, szívből jövő megnyilvánulásokkal. Társa, Paul, Daisy és az egykori szélhámos, Caroline is visszatérő szereplők. Utóbbit most különösen megszerettem... Annyival több volt benne, mint ahogy a Mögötted!-ben színre lépett, annál az életvitelnél, amit ott folytatott. És ugye ott van John... Sorozatgyilkos volt? Igen. De ahogy fejezetről fejezetre haladtunk, és betekintést nyertünk a múltjába, a szörnyű gyermekkorába, sokszor éreztem azt, hogy egyszerűen megszakad érte a szívem. Annyira át tudtam érezni a fájdalmát, a sok-sok szenvedést – azokat a dolgokat, amiken keresztülment, egy gyereknek sem lenne szabad átélnie.
Engem leginkább talán az foglalkoztatott, hogy annak ellenére is sikerül-e hoznia a könyvnek a műfajtól „elvárt” hatást, hogy itt az elejétől tudjuk a gyilkos kilétét. Az én válaszom egyértelműen igen. Semmit sem von le a könyv értékéből, sőt, végig izgultam, és számos kérdés merült fel bennem olvasás közben. Lehet-e irgalmas egy sorozatgyilkos? Ezt úgy értem, hogy kibillentheti, ha olyan szokatlan dologgal találkozik, amit nem tud hova tenni? Amennyiben John mögött egy szerető családi háttér állt volna, vajon teljesen másképp alakul az élete? Mindenért elsősorban a szörnyű múltja okolható, vagy az csak felerősítette benne a rosszat, és már egyébként is ott lappangott benne a gonoszság?
Összegzés:
A könyv egyértelműen hozta a Bettinától megismert színvonalat, sőt, véleményem szerint túl is szárnyalta azt. Egy lélektanilag nagyon erős, remekül kidolgozott történetet kaptunk, rendkívül jó karakterekkel. A festménybe zárt lelkek az első oldalaktól kezdve lekötött, és végig sikerült is fenntartania a figyelmemet. Sejtettem, hogy a végén még számíthatunk extra izgalmakra, de a dolgok alakulása, a váratlan fordulatok minden várakozásomat felülmúlták. Hiába tört össze teljesen, mégis egy olyan befejezést kaptunk, amibe ha az első sokk után jobban belegondolunk, aligha lehet belekötni. Nagyon köszönöm az élményt, a könyv bekerült az idei évben olvasott kedvenceim közé.
Kedvenc idézetek:
„A fájdalom az élet része, nem kerülhető el. Ám az már választás kérdése, hogy az ember beleragad a szenvedésbe és az önsajnálatba, vagy megtalálja a kiutat belőle.”
„– Talán találkozunk még, talán nem. Az élet mindig azt adja, amire szükségünk van.”
„Kergetjük itt a boldogságot egy életen keresztül, és nem jövünk rá, hogy bennünk van.”
(A fő kép és fülszöveg: www.moly.hu)
