Megyeri Judittól már volt szerencsém olvasni, mégpedig a Rózsakői rejtélyek 1. és 2. részét is. Bár összességében mindkét könyv kifejezetten tetszett, ennek ellenére úgy éreztem, számomra valami apróság hiányzik – én sem tudtam megfogalmazni, pontosan micsoda. Abban egészen biztos voltam, a későbbiekben is szeretnék tőle olvasni, így nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy én lettem az egyik szerencsés kiválasztott, aki lehetőséget kap egy másik története, a Gyilkosság a krimifesztiválon előolvasására.
Az első rész, a Lowdeni boszorkányhajsza már jó ideje megvan, viszont az olvasásig nem jutottam el. Ha már így alakult, arra gondoltam, hogy szuper lenne, ha közvetlenül egymás után olvasnám a két részt, és milyen jól tettem. :)
A fülszöveg:
„Egy kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos
Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a
kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az
Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe.
Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és
megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol
azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná
fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.
Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át
Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült
barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres
gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha
elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a
minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a
nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.
Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos
után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne,
miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?”
A borítóval nincs különösebb problémám, de hamarosan új „köntöst” kap, és őszinte leszek, nekem az sokkal jobban tetszik. Fiatalos, figyelemfelkeltő, a jobb felső sarokban lévő motívum pedig nagyon ötletes.
 |
| A régi borító |
Bár a történet már az első oldaltól kezdve beszippantott, kíváncsi voltam, hogy ez vajon a végéig ki fog-e tartani, ugyanis nem kevés, közel 500 oldalas a könyv. Nagyon tetszett a helyszín, Skócia és a misztikus, boszorkányos szál. Mindig történt valami, egy pillanatig sem unatkoztam. Imádtam esténként olvasni, kellően borzongató volt a hangulata, és sokszor csak azt vettem észre, hogy már régen aludnom kellene, de alig tudom letenni.
Érdekes, hogy a fülszöveg alapján arra számítottam, a kotnyeles újságíró egy kissé idegesítő szereplőt fog takarni, mégsem ez történt. Én kifejezetten bírtam Lottie-t, aki egy igazán erős, bár a munkájából adódóan persze kíváncsi női karakter. A sokszor ridegnek tűnő nyomozó, Tristan Hunter ugyancsak belopta magát a szívembe. Lottie-hoz hasonlóan neki is megvolt a maga története, tetszett, hogy mindkét szereplő mintha hús-vér ember lett volna. Egyikük sem volt túlidealizálva, így mi, olvasók is sokkal könnyebben azonosulhattunk velük. Szerettem a humoros párbeszédeket, nagyon jól el volt találva az arány, hogy azért mégse menjen át gyerekes civódásba.
Összegzés:
A Lowdeni boszorkányhajsza minden várakozásomat felülmúlta. Imádtam a történetet, a szereplőket, a helyszínt és az egészet megbolondító misztikumot. Már mindenki gyanúsnak tűnt, hiába törtem a fejem, nem sikerült kitalálnom, ki a gyilkos. Abszolút kedvenc lett, ez nem is kérdés. :) Nagyon örülök, hogy most olvastam, mert így teljesen frissen él még bennem a történet, és ahogy befejeztem, már el is kezdhettem a folytatást.
Kedvenc idézet:
„…az ember néha a legjobb szándéka ellenére is vonzódni kezd valakihez. Apró lépésenként sodródik bele valamibe, ami először ártalmatlannak tűnik, aztán azon kapja magát, hogy ha belefeszül, akkor sem tud ellenállni.”
(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése