KÖNYVÉRTÉKELÉSEK

93. Ünnepi Könyvhét - Élménybeszámoló

A 93. Ünnepi Könyvhét idén június 912. között került megrendezésre. Ez a kortárs magyar irodalom legnagyobb szabadtéri eseménye, melynek helyszíne a Vörösmarty tér és a Duna-korzó. Bár olvastam, hogy az elején még gondot okozott az időjárás, később már nem lehetett okunk panaszra, éppen ellenkezőleg: sokan küzdöttünk a fülledt meleggel.

Korábban is ámulva néztem a képeket, és nagyon vágytam rá, egyszer ott lehessek, de bevallom, egyáltalán nem vonzott a tömeg. Szóval igen, ez volt az első Könyvhét, amire ellátogattam, és bánom, hogy eddig kihagytam, mert hatalmas élmény volt!

A dedikáló írók listáját elnézve a bőség zavara várta az olvasókat, de már pénteken különösen felkeltette egy név a figyelmemet, még pedig Karády Annáé. Bár korábban nem igazán olvastam történelmi romantikus könyveket, nagyon örültem, hogy kimozdultam a komfortzónámból, mert A füredi lányt és A füredi földesurat egyaránt imádtam. Arról nem beszélve, milyen hatalmas meglepetés volt, amikor észrevettem, hogy utóbbi belső borítóján az én ajánlóm is olvasható. :)

Szóval izgatottan vártam Anna érkezését már jóval a dedikálás időpontja előtt, így alakulhatott, hogy első lettem nála. :D Ennek nagyon örültem, ugyanakkor zavarban is voltam, utólag pedig már azon morfondíroztam, hogy biztosan összevissza beszéltem. :D Sajnos ez rossz szokásom, ha zavarban vagyok, de mentségemre szóljon, nem vettem még részt író dedikálásán. Ahogy Annának is mondtam, régebben a Nyugati téren voltam ilyen eseményen, de a sorban állókra tekintettel már nem akartam részletezni, hogy akkor a Luxen-sorozat főszereplője, vagyis pontosabban borítómodellje, a magyar származású Pepe dedikált. Tehát kifejezetten írói dedikáláson még tényleg nem voltam.

A félelmem viszont teljesen alaptalannak bizonyult, mert Anna nagyon kedves volt, és pont olyan szép, mint a képeken. :) Dedikálta a könyveimet és a novellát, tudtunk kicsit beszélgetni, közös képek is készültek. Nagyon feldobott a találkozás, alig várom, hogy olvashassam a trilógia most megjelent befejező részét. Péntekre már nem is terveztem mást, örültem, hogy Anna dedikálása előtt sikerült kicsit feltérképezni a helyszínt, melyik kiadó hol van.

A szombatot ugyancsak nagy izgalommal vártam, ugyanis tudtam, hogy akkor három olyan írónővel fogok találkozni, akikkel már igazán érett a személyes találkozás. Farkas Anett első könyvét, A 33-as beteget imádtam, és amikor felajánlotta a folytatás, A 33-as ügy előolvasási lehetőségét, hatalmas megtiszteltetésnek éreztem. Az pedig, hogy az én ajánlóm is felkerült a borítóra... Egyszerűen elképesztő érzés, és a mai napig hálás vagyok neki a bizalomért.

Péntek este írtam is Anettnek, hogy másnap megyek, sőt, még azt is, hogy miben leszek. :D Nagyszerű érzés volt, hogy felismert, és annyira kedvesen fogadott, elképesztően jólesett. Adott puszit, beszélgettünk, aztán megöleltük egymást. Biztosan mindannyiótokkal előfordult már, hogy olyan emberrel találkoztatok, akivel nagyon hamar egymásra tudtatok hangolódni. Na, én pontosan ezt éreztem. Mondjuk már akkor is, amikor A 33-as ügy megjelenésekor egyszer felhívott telefonon. Mikor leraktuk, akkor láttam, hogy kb. 20 percig beszéltünk... :D 

Anett mellett Diana Hunttal is találkoztam, akinek korábban az Őrületbe kergetsz c. könyvét olvashattam. Minden túlzás nélkül állítom, hogy zseniális, és bár nagyon várom a jövőre érkező folytatást, biztos vagyok benne, hogy Dia idén megjelenő könyve sem fog csalódást okozni. :) Természetesen vele is tudtam beszélgetni, így nagyon örültem, hogy őt szintén megismerhettem.

Korábban Anett ajánlására amiért nagyon hálás vagyok Kővágó Sáránál kaptam egy előolvasási lehetőséget. A Római ajánlat alaposan meglepett, még pedig a legpozitívabb értelemben. Egy nagyon szép romantikus történetet kaptam, szinte faltam a lapokat. Gondolom nem árulok el vele nagy titkot, hogy az ő következő könyvét ugyancsak izgatottan várom.

Anett, Dia és Sára mellett Anne Raven írónő is tartott dedikálást. Tőle még nem olvastam, de bevallom, már jó ideje felkeltette a figyelmemet, főleg, hogy legutóbbi könyvén, A Sekélyen Anett ajánlója szerepel. A helyszínen pedig egy nagyon kedves, szimpatikus nőt ismertem meg a személyében, mikor beszédbe elegyedtünk. Nem is gondolkodtam sokáig, megvettem, majd dedikáltattam az említett könyvét. Nagyon várom, hogy olvashassam, mindenképpen igyekszem majd előbbre venni. :)

Szombaton a testvérem kísért el a Könyvhétre, aki nagyon szeretett volna találkozni Szabados Ágival, és megvenni a Mélylevegő Projekt: Elmerülő c. könyvét. Mindkettő sikerült, Ági írt neki a könyvbe, készültek közös képek, és pár mondatot is tudtunk váltani. Aki szintén találkozott vele, alá tudja támasztani, hogy nagyon kedves, közvetlen; mondtuk neki, hogy mindenképpen szeretnénk majd a könyvesboltjába elmenni.

Instán láttam, hogy nagyon sok könyves blogger ellátogatott a helyszínre. Bár én senkivel sem találkoztam, bízom benne, hogy jövőre ez is sikerül. Utólag esett le, sajnos volt olyan író, akit személyesen nem ismertem fel... Amennyiben ezt olvassák, tényleg nem szándékos volt, hogy hozzájuk nem mentem oda.

Összegzés:

Nagyon boldog vagyok, hogy ellátogattam a Könyvhétre, köszönöm anyukámnak és a testvéremnek is, hogy elkísértek, fotóztak. :D Csodálatos érzés volt találkozni az írókkal, remek hangulat jellemezte az eseményt öröm ennyi könyvszerető embert egy helyen látni. Képzeljétek, egyébként egész jól viselkedtem, mert Anne Raven könyve mellett mindössze egyet vettem, Baráth Viktóriától a Lótusz virágát, pedig nem tagadom, óriási volt a csábítás. :D Nagyon feltöltődtem, egészen biztos, hogy jövőre is ott leszek a Könyvhéten!

Ha szeretnétek még több képet látni az eseményről, látogassatok el az Instagram-oldalamra! :)