KÖNYVÉRTÉKELÉSEK

Kővágó Sára: Római ajánlat

Kifejezetten szeretek új íróval megismerkedni, mert korábban is ért már rendkívül kellemes meglepetés. Gondolhatjátok, hogy megörültem, amikor – Farkas Anett ajánlására – Kővágó Sára keresett meg azzal, hogy lenne-e kedvem elolvasni a hamarosan megjelenő első könyvét. Ezúton is köszönöm a bizalmat! :)

A fülszöveg:

„Sophie Williams élete látszatra tökéletes. A magyar származású lány egy neves londoni fordítóirodánál dolgozik, csodás barátai vannak, és úgy érzi, élete révbe ért egyetemi szerelme, David mellett. Főnöke azonban váratlanul új megbízatást ad neki: egy hónapra Rómába kell utaznia, egy műkereskedő tolmácsaként. Sophie először visszautasítja az ajánlatot – képtelen lenne elszakadni barátjától és a megszokott hétköznapoktól. Ám biztonságos világa hirtelen összeomlik, és egyik pillanatról a másikra Rómában találja magát a jóképű, de rideg James Corner oldalán. Kapcsolatuk nehezen indul, a férfi zárkózott és mogorva, míg Sophie nyitott és kíváncsi. Az együtt töltött időnek köszönhetően azonban mindketten ráébrednek, félreismerték a másikat.
Egy történet csalódásról, szerelemről és a második esélyről…

Kővágó Sára első regénye kalandokban és érzelmekben gazdag történet, önmagunk és múltunk elfogadásáról, valamint a szerelemről, ami a legnagyobb félelmeinket is segít leküzdeni.”

A borító a Coverist Stúdiónak köszönhető, és szerintem a titokzatos női alak – a szemeit nem látjuk –, illetve a kellemes pasztell színek már egyértelműen sejtetik, hogy egy romantikus könyvet fogunk olvasni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a szép borító vajon milyen tartalmat rejt...

Szerintem jó romantikus könyvet írni egyáltalán nem egyszerű, legalábbis nekem, mint olvasónak szükségem van bennük valami pluszra, hogy kiemelkedjenek a hasonló kötetek közül. Ez a bizonyos plusz pedig a Római ajánlatban abszolút megvolt. Ahogy elkezdtem olvasni, azonnal beszippantott a történet. Sőt, alig tudtam letenni, ha éppen más dolgom is akadt. Imádom az ilyen könyveket, amikor olvasás közben egy percig sem unatkozik az ember, mert nincs túlírva, és nincs benne semmi felesleges, ami esetleg a minőség rovására menne. Nagyon jók voltak benne az arányok: a romantika egy kis humorral megfűszerezve, majd jött egy nem várt fordulat. Ráadásul, ha figyelmesen olvasunk, a sorok között igencsak mély mondanivaló is rejlik.

Nagyon szerettem a szereplőket, szerintem Sophie-val különösen könnyű volt azonosulni. Bár az elején nem értettem, hogy mit keres egy olyan férfi mellett, mint David, sajnos jobban belegondolva egyfajta tükör is volt saját magam számára: én szintén rajongtam már olyanért, aki egyáltalán nem érdemelte meg. A kedves és bölcs házvezetőnő, Aurora ugyancsak hamar belopta magát a szívembe. James sokáig kérdőjel volt számomra, bár sejtettem, hogy a tartózkodó viselkedésének valóban komoly oka lehet. 

Összegzés:

Rendkívül olvastatta magát a történet, kifejezetten tetszett Sophie és James kapcsolatának a kibontakozása. Bár nem szerelem volt első látásra, de számomra pont ettől volt izgalmas, mert nagyon szerettem a szócsatáikat. Utóbbi arról is árulkodott, hogy remek humora van az írónőnek. :) Annyira átjött az olasz életérzés, az emberek kedvessége, a gyönyörű látnivalók és az isteni ételek... Bár sosem jártam Rómában, de Baráth Viktória: Egy év Rómában c. könyve után most is azt éreztem, hogy legszívesebben azonnal pakolnék. Minden vágyam, hogy egyszer eljussak ide! Köszönöm az élményt, nálam ez egy abszolút 5*-os könyv volt, így nem is kérdés, hogy a Római ajánlat szintén felkerült az idén olvasott kedvenceim listájára.  

Kedvenc idézetek:

„– Te vagy az egyetlen, aki képes az űrig repíteni az ételt. Ez is valami. Gyere, segítek, próbáljuk meg együtt!”

Vajon mit rejteget? Remélem, nem a korábbi tolmácsok csontvázait, akiket az őrületbe kergetett.

„Néha képesek vagyunk azt hinni, ha elég emberrel vesszük magunkat körül, akkor kevésbé leszünk magányosak, de ez csak illúzió.”

„A legrosszabb fogság, amibe saját magunkat zárjuk, a félelem, hogy mások mit gondolnak rólunk. Az évek alatt megtanultam, minél kevésbé érdekel mások véleménye, annál jobban érzem magam.”

„– Egyet jegyezz meg, kislányom. Amin nem lehet változtatni, azt el kell engedni. Ha a múltban élsz, sosem leszel igazán boldog. A jelent kell megragadni és kihozni belőle a legtöbbet.”

 

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)



Farkas Anett: A 33-as ügy

Anett első könyve, A 33-as beteg nálam a tavalyi év egyik kedvence lett, így tűkön ülve vártam a folytatást. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy míg az előző kötethez tiszteletpéldányként, tehát a megjelenése után volt szerencsém; Anett felajánlotta, most előolvasóként juttatná el hozzám, amit természetesen örömmel elfogadtam. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, nekem ez hatalmas megtiszteltetés! :)

A fülszöveg:

Mit tennél, ha a gyermekedet valaki elvinné?
Dávid és Vivien ezúttal egy emberrablóval találják szembe magukat. Eredménytelenül keresik a nyomokat, de az elkövető mindig két lépéssel előttük halad.
Aztán egy különös idegen toppan be a nyomozónő életébe.
Egy naplót nyújt át neki, ami 1971-ig repíti vissza az időben. Dávid és Vivien egy kislányt ismerhetnek meg, akinek keserű élete elevenedik meg a lapokon.
Egy gyermeké, akinek köze lehet a mostani ügyükhöz.
De vajon a nyomozópáros hihet a naplónak, Pavlovics Linett fájdalmas vallomásának?
Az újságíró
A polgármester
A vértestvérek
A bántalmazott gyermek
Az akta, amit már mindenki elfeledett:
A 33-as ügy

A 33-as beteg borítóját imádtam, kíváncsian vártam, hogy Faniszló Ádám ezúttal mivel fog előrukkolni – abban egészen biztos voltam, hogy most sem fogok csalódni. Így is lett, mert szerintem a végeredmény gyönyörű, rendkívül kifejező, a pitypangnak pedig kiemelt jelentősége van a történetben...

A könyv egy egészen elképesztő, sokkoló prológussal indul, mely már előre sejteti, hogy izgalomban, feszültségben nem lesz hiány. Ez valóban így van, Anett egészen az elejétől a végéig rendkívüli tehetséggel csepegteti az információkat, illetve kuszálja össze a szálakat; jól feladva a leckét nekünk, olvasóknak. Imádom a stílusát, most is egy nagyon gördülékenyen megírt történetet kaptam, melyben mindennek megvan a maga szerepe.

Anett most sem félt komolyabb témához nyúlni, ezúttal a gyermekrablás áll a középpontban. De vajon ki mozgathatja a szálakat a háttérben? Bántani fogja a kicsiket, esetleg csupán valamiféle bosszú vezérli? Létezhet-e bármilyen elfogadható indok, mely segíthet megérteni az illető tettét? Mi a szerepe a különös naplónak és a pitypangnak a történetben? Minden kérdésre választ kaphatsz, ha elolvasod ezt a remek krimit. ;)

Ugyanazt éreztem, mint az előző kötetnél, hogy annyira jó a karakterek megalkotása, mintha valóban hús-vér emberek lennének. A nyomozópárost, Vivient és Dávidot még jobban a szívembe zártam – már ha ez lehetséges –, vicces szócsatáikban most sem volt hiány. A cserfes kis Fanna pedig szintén hozzájárult, hogy a könyv sokkoló részeit jól ellensúlyozza a gyermekekre oly jellemző szókimondásával, számos zavarba ejtő pillanatot okozva ezzel az édesanyjának, Viviennek. :D 

Összegzés:

Én már A 33-as beteg után bizalmat szavaztam Anettnek, éreztem, hogy az új könyve sem fog csalódást okozni, és természetesen így is lett. Elképesztő fordulatokkal megírt krimi, mely végig az orránál fogva vezeti az olvasót. Tényleg zseniális volt! Hol mosolyogtam, hol potyogtak a könnyeim... A 33-as ügy bekerült a 2022-ben olvasott kedvenceim közé, a krimik szerelmeseinek csak ajánlani tudom!

Kedvenc idézetek:

„Mert a vérszerződés egy életre szól, nem igaz?”

„Tudom, mitől félsz, viszont nincs rá okod. Ígérem, ha nagyon ráérek, majd legépelem neked, kinyomtatom, sőt még le is fűzöm, mennyire komolyan gondolom azt, ami kettőnk között zajlik.”

Van az életben olyan pillanat, mikor nem várunk már semmit a világtól, mindössze a megbocsátást. Létezik az a bánat, amit nem lehet megsiratni, az a fajta, amit egy életen át titokban tartasz, őrzöd kilétét, hisz, ha elmondanád, senki sem értené meg.

 

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)